Nincs is jobb szórakozás, mint a vízben figyelni a kergetőző halacskákat. A sznorkelezés azonnal rabul ejtett az első pillanattól fogva. A sznorkelmaszk (Easybreath) nem párásodik, könnyű benne levegőt venni és lehet is benne merülni nem túl mélyre-max kb 2 méter. Úgyhogy a maszkot már ötödjére fogjuk idén vinni.
Láthattam kis halrajokat, tenyérnyi rákot, üres csigaházakkal vagy kagylóhéjakkal kicicomázott tengeri sünt (tudtátok hogy ehető?)
, tengeri ubit-amit inkább nem mondok mire hasonlít...és tintahalat.
Tintahallal már többször is találkoztam. Először általában nem látod meg, mert annyira bele szokott olvadni a közegbe. Majd amikor már több órát bámultad a kis tengeri világot, akkor veszed észre az apró részleteket, a nagyon enyheszínkülönbséget. E fölött a tintahal fölött vagy háromszor elúsztam, mire észrevettem.
Látod, hogy nem látod? Azaz megtalálod a tintahalat?
És a pozitívum, hogy évről évre egyre több kis élőlénnyel találkozok a part mentén. Sosem úsztam be a túl mély vízbe, az összes kép max 2-3 méteres vízben készült. Egyébként az érdekes az, hogy olyan tiszta a víz, hogy az ember nem is érzékeli, hogy már elég nagy a mélység alatta.
A másik amit imádok a tengerparton, hogy nem is kell bemenni a vízbe, sokszor csak a parton sétálva is sok szépséget lehet látni, na jó, ehhez mondjuk korán kell kelni, amikor még senki sem fürdik. A következő képeket a parton állva fotóztam.
Napitipp: Ne felejtsük el, hogy sznorkelezés közben a hátsó felünket folyamatosan nap éri, így azt is gondosan kenjük be naptejjel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
